Coombs a klakör kommentárjai

Nos, miről is szól ez az egész? Néhány napja az IMDB nevű oldalt böngészve arra az elhatározásra jutottam, hogy megnézem az ők értékelésük szerinti 250 legjobb filmet ami valaha is elkészült. Majd, hogy ne csak a semmivel maradjak, gondoltam le is írom valahová véleményem, gondolataimat, megelégedettségemet. no meg azt, ha nem értenék egyet a lista helyezettjeinek eredményével. Talán egyfajta filmajánlónak is elmenne.

A másik dolog ami véleményem szerint említésre méltó így az első bejegyzésben az a blog neve lenne. Kezdjük az első szóval. Coombs az álnév amin írok, hogy miért van rá szükség? Nem tudom. A második szó, a klakör a francia claqueur szóból ered, a párizsi színházakban a felbérelt, fizetett tapsolókat nevezték így. A három k betűvel kezdődő szóból álló címet meg egyszerűen csak kreatívnak találtam, valamint némi összhangot véltem felfedezni a filmes téma valamint a klakör mint tapsoló személy között. Bár lehet, hogy csupán nekem áll össze a kép. Mindegy is.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Először a lista legelső elemét, a legjobbra értékelt filmet, A remény rabjait néztem meg. Angol címe The Shawshank Redemption. A film 1994-ben készült el Tim Robbins valamint Morgen Freeman főszereplésével, Stephen King kisregénye alapján.

Figyelem: Az alábbi szöveg egy egészen minimális mértékű spoilert tartalmaz.

A történet szerint 1947-ben járunk. Egy fiatal, de igen sikeres bankárt letartóztatnak, majd kétszeres életfogytiglanra (!) ítélnek ("áldozatonként egy-egy") feleségének, valamint annak szeretőjének a meggyilkolása miatt. Nos, ez a bankár a főszereplőnk, Andy Dufrense. Andy ugyan válltig állítja, hogy ő nem bűnös, de végül csak bezárják őt. Már az első börtönben töltött napján ízelítőt kap úgy a börtöntársai mint az őrök kegyetlenségéből. Hamar megismerkedik, majd összebarátkozik néhány elítélttel, köztük egy Red nevezetű emberkével, akivel eleinte mindössze üzleti kapcsolata van. Majd ebből alakul ki egy szoros barátság. Rengeteg érdekes, és izgalmas eseménnyt követően a börtön legkiemelkedőbb, legegyedibb, és minden bizonnyal a legfurcsább "lakójává" avanzsálja magát.

Egyetlen bosszantó tulajdonságát tudnám kiemelni a filmnek, az pedig a receptszerűsége. Vegyünk egy adag '40-es éveket, töltsünk bele némi hitvesi hűtlenséget, majd egy kis kettős gyilkossággal keverjük össze. Adagoljunk hozzá kellő mennyíségű börtönt, vallást és szigort. Végül fűszerezzük erőszakkal, barátsággal, halállal, jócselekedetekkel, nehéz kezdettel, végül az egészet spékeljük meg egy "happy enddel". És máris kész a jó film, mely tetszik nőnek, férfinek, idősnek, fiatalnak. Ez akár unalmassá is vállhatna, de valamiért mégis kiemelkedik ez a film társai közül. Az az igazság, hogy megragad, és a képernyő előtt tart.

Utánanéztem, hogy mit mondanak a külföldi kritkusok, és találtam néhány érdekes értékelést, meg ötletet a film értelmezésére. Egy bizonyos christiananswers nevezetű odlalon olvastam egy olyan értelmezést, melyet nem, hogy nevetségesnek, már-már szánalmasnak tartok. Teljes mértékben baromságnak vélem a keresztény tanítások, és ellentanítások alapján értelmezni a filmet. Arra figyelmeztet a cikk írója, hogy egy tinédzser társaságában nézzük meg a Remény rabjait, majd magyarázzuk el neki,hogy mi miért történik, és beszéljük át azokat a dolgokat amik abban a bizonyos cikkben szereplnek a filmmel kapcsolatban. (Íme itt a cikk: http://www.christiananswers.net/spotlight/movies/pre2000/rvu-shawshank.html) Nem, hogy csak szánalmasnak tartom, de szükségtelennek is, hiszen egy tinédzser -feltételezem- hogy van annyira értelmes, hogy képes a tanulságot levonni egyedül is, és szerintem több hasznára van ha a saját gondolatait fogalmazza meg, és nem másokét rágja be.

Ugyanezen cikk szerint a Remény rabjai kizárólag felnőtteknek ajánlható (ezzel is ellent mond az előző bekezdésben írtakkal) nyelvezete miatt, azért mert olyan emberek vannak bemutatva kik távol állnak az erkölcsi ideáltól, erőszakos és szexuális tartalma miatt, etceterá etceterá. Ezzel sem értek egyet. Az egyetlen ok amiért nem ajánlanám mondjuk 12 éven aluliak számára az az, hogy nem hiszem, hogy megértenék azt amiről a film szól, akkor meg nem ér semmit az egész. A csúnya beszéd, meg az erőszak meg kétlem, hogy bármi újat is mutatna annak a 12 éves gyereknek. Nem pláne, hogy ezek nélkül egy börtön bemutatása hiteltelen.

Viszont találtam egy olyan értelmezést is ami nagyjából talál azzal ami számomra összeállt a Remény rabjai megnézése után, az pedig Isac M. Morehouse értelmezése, miszerint míg egyesek a börtönben képesek szabadnak lenni, addig vannak akik a börtön falain kívül is rabnak érezhetik magukat. Ezt megfigyelhetjük a főszereplő és Brooks esetében.

A lényeg:

A Remény rabjai fantasztikus film lett, és hiába töröm a fejem de nem emlékszem olyan filmre ami talán megelőzhetné őt azon a bizonyos listán, de azt sem tudom mondani, hogy a dobogó legfelső fokán van a helye.

Ha a legpontosabban akarom kifejezni magam akkor azt mondanám, hogy inkább lebilincselő mint szórakoztató. A történet haladásával egyre jobban megkedvelsz, vagy meggyűlölsz szereplőket, egyre jobban szurkolsz pártfogoltjaidnak, és még akkor is kezeidet tördelve ülsz a képernyő előtt mikor már rég tudod, hogy mi lesz a befejezés (mert amúgy tényleg nem nehéz kitalálni). Amit már említettem, hogy bosszantó tényező volt az a receptszerűsége, valamint kiszámíthatósága. De ez csak igen keveset von le az értékéből. Folyamatosan van egy olyan érzésem, mintha a Remény rabjai nem csak a néző szórakoztatását szolgálja, hanem valami több is van benne, gondolkodásra késztet valamint értelmezési lehetőségeket ad. Ez hasznos.

A képkockák alatt futó zenék is fantasztikusak, nagyot dobnak a hangulathoz, a színészek játéka meg pláne dicséretes. Egy szó mint száz: kihagyhatatlannak tartom a Remény rabjait és nem csak kihagyhatatlannak de  olyannak is amit képtelenség nem élvezni. Kólát és ropogtatnivalót előkészíteni! Jó filmnézést kívánok!

A bejegyzésben szereplő képeket én készítettem :) !