Kezdésképp felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy semmilyen esetben se nézze meg magyar nyelven a Ponyvaregény című filmet. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert az egész film tele van a vulgaritás egy olyan idegesítő, erőltetett és monoton formájával, ami szerintem nagyot lehúz az élményből. Próbáltak az angolból szószerint átvenni midnen kifejezést, minden szót, így ami az angolban temészetesnek hangzik, a magyarban igenis idegesítő. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem kéne legyen benne vulgaritás, mert hozzá tartozik a film stílusához és hangulatához, hanem azt mondom, hogy amiért valami angolul jól hangzik, attól még magyarul lehet pocsék. És ezesetben az is. Így ha a kedves olvasó teheti, akkor angol hanggal nézze, ha másképp nem megy, hát felirattal.
Néhány napja nekiálltam a film megnézésének, majd 20 perc múlva elgondolkodtam, hogy tényleg tovább akarom-e nézni. Aztán úgy döntöttem, hogy folytatom és végül nem bántam meg. Nem mondom, hogy a kedvenc filmjeim közé tartozik, sőt még csak azt sem tudnám állítani, hogy ott kéne legyen a toplista első 10, sőt akár 50 helyezettje között.
Tényleg az első fél óra volt a kritikus pont, amikor majdnem a film abbahagyására kényszerültem, mert hogy nem értettem, hogy mégis mi a búbánat történik, és nem tetszett, az erőltetett káromkodások tömkelege. Majd az első 30 perc eltetle után kezdett kikristályosodni a sztori, és körül-belül egy óra elteltével a fülem kezde megszokni a sok "hadd ne soroljam miket". Néhány jeleneten hatalmasat röhögtem, és megint néhány jelenet zseniálisra sikeredett véleményem szerint. A történet alakítása elég érdekes, nem kronológiai sorrendben történnek az események, hanem előre-hátra ugrunk az időben. Ez sem egy egyedi megoldás a filmek világában, de mégis kicsit feldobja.
Kicsit utána olvastam és megtudtam, hogy a film elkészítése 8 millió dollárba került, aminek igen nagy részét, azaz 5 millió dollárt a sztárok gázsija tett ki. Ez nem is csoda, ha megnézzük, hogy kik játszottak a Ponyvaregényben. Olyan alakokkal találkozhatunk mint John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Ti
m Roth, Bruce Willis. És még maga Quentin Tarantino is beszállt egy rövid szerep erejéig. Annyi biztos, hogy egyiküket sem említhetjük egy lapon az olcsó munkaerővel. Az már egy más tál tészta, hogy közülük én kit tartok jó színésznek. Samuel L. Jackson és Tim Roth az a két alak akit kedvelek, ezzel ellentétben Travolta, Tarantino és jópár egyéb "színész" kifejezetten ellenszenves.
Maga a történet, hát semmi extra. Van benne bonyodalom, nem is kevés, néhány jó poén is előfordul, de hogy mi tette a filmet ennyire sikeressé azt nem tudom megmondani. Számomra édeskevés ahhoz, hogy a lista negyedik helyére álhasson. Most mivel, hogy ez csak a negyedik film amit láttam nincs számára hely, de garantálom, hogy ez még hátrább fog csúszni.
Zárásként még annyit, hogy a film nézhető, sőt talán halkan azt is állíthatom, hogy jó, de semmiképp sem tenném a negyedik helyre. Szóval eddig az állás:
Keresztapa
Keresztapa II.
A remény rabjai
Ponyvaregény
Végül érdekességképp néhány "mozgókép" a híressé vált táncjelenetből. Ezekért köszönet Lady Myth Cooper-nek.
Kellemes hétvégét és ugyanolyan kellemes filmnézést kívánok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.