Ugye mindenki ismeri az IMDB nevű oldalt? Nos, a napokban arra az elhatározásra jutottam, hogy megnézem azt a 250 filmet, amely az IMDB értékelése szerint az eddig elkészült 250 legjobb film.És mi ennek a blognak a lényege? Hát az majd kiderül.
Kezdésképp felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy semmilyen esetben se nézze meg magyar nyelven a Ponyvaregény című filmet. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert az egész film tele van a vulgaritás egy olyan idegesítő, erőltetett és monoton formájával, ami szerintem nagyot lehúz az élményből. Próbáltak az angolból szószerint átvenni midnen kifejezést, minden szót, így ami az angolban temészetesnek hangzik, a magyarban igenis idegesítő. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem kéne legyen benne vulgaritás, mert hozzá tartozik a film stílusához és hangulatához, hanem azt mondom, hogy amiért valami angolul jól hangzik, attól még magyarul lehet pocsék. És ezesetben az is. Így ha a kedves olvasó teheti, akkor angol hanggal nézze, ha másképp nem megy, hát felirattal.
Néhány napja nekiálltam a film megnézésének, majd 20 perc múlva elgondolkodtam, hogy tényleg tovább akarom-e nézni. Aztán úgy döntöttem, hogy folytatom és végül nem bántam meg. Nem mondom, hogy a kedvenc filmjeim közé tartozik, sőt még csak azt sem tudnám állítani, hogy ott kéne legyen a toplista első 10, sőt akár 50 helyezettje között.
Tényleg az első fél óra volt a kritikus pont, amikor majdnem a film abbahagyására kényszerültem, mert hogy nem értettem, hogy mégis mi a búbánat történik, és nem tetszett, az erőltetett káromkodások tömkelege. Majd az első 30 perc eltetle után kezdett kikristályosodni a sztori, és körül-belül egy óra elteltével a fülem kezde megszokni a sok "hadd ne soroljam miket". Néhány jeleneten hatalmasat röhögtem, és megint néhány jelenet zseniálisra sikeredett véleményem szerint. A történet alakítása elég érdekes, nem kronológiai sorrendben történnek az események, hanem előre-hátra ugrunk az időben. Ez sem egy egyedi megoldás a filmek világában, de mégis kicsit feldobja.
Kicsit utána olvastam és megtudtam, hogy a film elkészítése 8 millió dollárba került, aminek igen nagy részét, azaz 5 millió dollárt a sztárok gázsija tett ki. Ez nem is csoda, ha megnézzük, hogy kik játszottak a Ponyvaregényben. Olyan alakokkal találkozhatunk mint John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Tim Roth, Bruce Willis. És még maga Quentin Tarantino is beszállt egy rövid szerep erejéig. Annyi biztos, hogy egyiküket sem említhetjük egy lapon az olcsó munkaerővel. Az már egy más tál tészta, hogy közülük én kit tartok jó színésznek. Samuel L. Jackson és Tim Roth az a két alak akit kedvelek, ezzel ellentétben Travolta, Tarantino és jópár egyéb "színész" kifejezetten ellenszenves.
Maga a történet, hát semmi extra. Van benne bonyodalom, nem is kevés, néhány jó poén is előfordul, de hogy mi tette a filmet ennyire sikeressé azt nem tudom megmondani. Számomra édeskevés ahhoz, hogy a lista negyedik helyére álhasson. Most mivel, hogy ez csak a negyedik film amit láttam nincs számára hely, de garantálom, hogy ez még hátrább fog csúszni.
Zárásként még annyit, hogy a film nézhető, sőt talán halkan azt is állíthatom, hogy jó, de semmiképp sem tenném a negyedik helyre. Szóval eddig az állás:
Keresztapa
Keresztapa II.
A remény rabjai
Ponyvaregény
Végül érdekességképp néhány "mozgókép" a híressé vált táncjelenetből. Ezekért köszönet Lady Myth Cooper-nek.
Kellemes hétvégét és ugyanolyan kellemes filmnézést kívánok!
!Figyelem! Ez a bejegyzés igen nagy spoilereket tartalmazhat a Keresztapa első részéből. Amennyiben még nem láttad tudd, hogy ennek elolvasása sok mindent elárul annak tartalmából.
Még egy hete sincs, hogy A Keresztapa trilógia első részéről írtam. Azóta megnéztem a másodikat is és be kell, hogy ismernem, hogy szerintem még az első résznél is jobb lett. Ugyan az IMDB az első résznél két ponttal kisebb jegyet adott erre, de ha jól belegondolunk belátjuk, hogy egy trilógia második része, ami önmagában nem állja meg a helyét és az előző rész nélkül semmit sem ér, nem kaphat elődjénél nagyobb jegyet. (Mondjuk ez saját vélemény, és talán pont annyira helytelen mint amilyen szubjektív)
Történet: A történet két szálon fut és nem lineáris a történetalakítás. Az egyik szál a cselekmény jelenében játszódik, ahol abba maradt az előző rész, a másik pedig egy retrospektív történetszál. És ez a retrospekció az, ami igazán megfogott. A film kezdetekor 1901-ben, Sziciliában járunk. A 9 éves Vito Andolini (később Corleone) apját temetik, akit a helyi maffiavezér, Don Ciccio öletett meg. Apjuk temetésén Vito bátyját is lelövik, mert bosszút esküdött apja haláláért. A következő jelenetben Vito anyja Don Ciccio bocsánatáért esedezik, hogy kegyelmezzen meg a kis Vitonak, de nemet mond tudván, hogy a fiú idősebb korában meg akarja majd bosszúlni két családtagjának elvesztését. Ekkor Vito anyja kést ragad és a don nyakához szorítja, de szinte azonnal le is lövik az asszonyt. A célját elérte: lehetőség nyílt a fiú menekülésére, aki ki is használva azt a városka lakóinak segítségével elhajózik Ámerikába.
A retrospektív jeleneteknél a fiatal Vito Corleone játszodja a főszerepet, az 50 évvel később játszódó részeknél, pedig Vito fiáé, Michaelé lesz ez a pozíció. Minden egyes ilyen visszapillantásnál érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudunk meg A Keresztapa első részének főszereplőjéről, Vito Corleonéről. Többek közt megtudjuk, hogy miként kapta a Corleone nevet, hogyan találkozott Clemenzával, hogy lett belőle maffia, hogyan indította el a cégét, etceterá. A visszapillantó részek és a történet jelenében játszódó részek váltogatják egymást egy-egy fontosabb jelenet után. Ez ugyan nem egyedülálló, rengeteg film és könyv élt már ezzel a megoldással, de mégis csak ez teszi igazán izgalmassá a trilógia második részét.
Viszont egy igen bosszantó dolgot is meg kell említenem. A film több mint fele olaszul van, amit sajnos én nem beszélek, így muszáj volt letöltenem feliratot hozzá, amit viszont igen sok ideig kerestem, hiszen én csak az olasz részekre akartam feliratot rakni, na de mindegy is. Végül megoldódott, és így teljes volt az élmény.
Szereplők / Színészek: Amint tudjuk az első film végén eléggé sok szereplő meghal, köztük a főszereplő, Vito Corleone is. De ez még nem jelenti azt, hogy teljesen kiíródtak a forgatókönyvből. A meghalt szereplők közül többel is találkozunk majd, főleg a retrospektív jelenetekben, vagy Michael visszaemlékezései során.
Vito Corleonéról a legtöbb embernek Marlon Brando jut eszébe, de a második részben Robert De Niro játszotta a fiatal Vitot, és meglepően jól. Nem igazán szeretem őt, de meglepett, hogy mennyire talált hozzá ez a szerep. Ugyanúgy ki kell emelnem Al Pacino és Robert Duvall játékát is, akik Michael Corleonét és Tom Hagent játszották.
Zene / Hangok: Ahogy az első résznél nem volt, úgy itt sincs semmi olyan amibe bele lehetne kötni ezen a téren. Gondolom nem lep meg senkit, ha azt állítom, hogy a hangulat igen nagy százalékát a képkockák alatt futó zene adja. Nem csak itt, hanem minden filmnél. Képzeljünk el egy horror történetet ami alatt nincs zene. Na hát az biztos, hogy senkit sem ijeszt meg, sőt egyenesen nevetésre késztet. Nino Rota komponálta a Keresztapa trilógia zenéit, és említenem sem kéne, hogy rendkívülien jók lettek. Íme a bizonyíték:
Összegezve: Amint már említettem, személy szerint én jobban élveztem mint az első részt. És amit szintén említettem, ennek az okai főként a visszatekintő jelenetek voltak. Néhány zavaró dolgot is ki lehetne emelni, de azok úgyis annyira kisebbségben vannak, hogy szinte észre sem vevődnek, de ha igen, hát akkor is elsíklik az ember fölöttük. Ilyen zavaró dolog például a film hossza. A három órás filmet két nap alatt tudtam megnézni, főként időhiány miatt. Az a három óra akárhogy is sok, és egy huzamban megnézni igen fárasztó lehet. Amit már megemlítettem az a felirat szükségessége, hiszen a film fele olaszul van. Ami nem rossz dolog, hiszen ez is csak hozzáad a hangulathoz, de okozott bizonyos nehézségeket. Egy másik probléma, hogy néhány esemény minden magyarázat nélkül, váratlanul történik ezzel is nagyon összezavarva a nézőt. A végén el kellett olvassak még egy tartalmat is, hiszen egyes dolgok nekem annyira lezáratlannak, félbehagyottnak tűntek. A szereplőkkel is könnyen össze lehet kavarodni, pont az előbb említett okból kifolyólag. Van olyan szereplő akiről nem tudtam eldönteni, hogy kinek a testőre, és volt olyan akiről már azt hittem, hogy rég meg halt, közben csak összetévesztettem valakivel.
Ugyan az IMDB listáján a harmadik helyet érte el, az én listámon feltolom őt a második helyre. Körül-belül ugyan olyan pontszámot tudnék adni a trilógia első két részére, azaz a maximális 100-at, lévén ez az eddigi legjobb film, amit valaha is láttam. Bár pontszámban megegyeznek a listán még sem kerülhetnek ugyanarra a helyre, ezért úgy véltem logikusnak, ha az első rész után, ez foglalja el a dobogó második fokát.
1. A Keresztapa
2. A Keresztapa II.
3. A remény rabjai
További szép napot és kellemes filmnézést kívánok!
Gondolkodtam, hogy milyen stílusban is írhatnám meg ezt a bejegyzést, aztán amellett döntöttem, hogy jobb a személyes mint a hivatalos. Már csak azért is, mert talán ez az egyik legjobb film amit valaha is láttam és eléggé kötődök hozzá. Ezért is kerülném a szokásos bevezető sallangokat. És egyáltalán, aki bármi információt megakar tudni a filmről ajánlom az IMDB nevű oldalt, vagy akár a wikipédiát. Aki keres talál.
Körül-belül három hete láttam először A Keresztapa című filmet, ami első hallásra meglepő lehet, hiszen egy igen alap mű, amit már boldog-boldogtalan látott, de ha nem is látta, hát tudja, hogy miről van szó. Legyen mentségemre, hogy a könyvet olvastam, sőt annak eredeti nyelvén is. Így a film megnézésének már úgy álltam neki, hogy a történetét ismertem. Bár eltelt néhány év a könyv olvasása és a film megnézése közt, - ez a néhány év körülbelül 5- ami azt jelenti, hogy a részletek nem maradtak meg teljes mértékben, így a film egyes elemei váratlanul értek. A "váratlanul értek" alatt azt értem, hogy egy alkalommal annyira meglepődtem és felháborodtam, hogy hatalmasat csapva az ágyra kiborítottam a rágcsálnivalókkal megtömött tál teljes tartalmat. Tartottam egy 10 perc szünetet, míg összeszedtem a földre legurult pop corn szemeket is, majd újult erővel folytattam a filmnézést. Mondjuk többször is meg kellett szakítsam a monitor bámulását, hiszen a film nem rövid, egyáltalán nem, és akárhogy is az ember el tud fáradni egy helyben ülve, filmet nézve.
Fantasztikusan érdekes film, egyszerűen magával ragad a korszak egyedisége, a történet enyhén komplex mivolta, a szinészek, a rendező, a zeneszerző és persze a könyv írójának zsenialitása és már csak a hangulat is. Ez valahogy megfogja az embert, és nem csak az egyszerű tévénézőt, hanem a rendezőket, írókat és a zenészeket is. A film, elkészülése után nem sokkal máris kultusszá vált, rengeteg embert ihletett meg, így megszámlálhatatlan mennyiségű (többé-kevésbé sikeres) film, sztori, könyv készült A Keresztapa alapján. Ami talán nem is lenne rossz, de borzasztóan elcsépeltté vált már a téma, és kevesen tudnak abban a környezetben újat alkotni, talán túlságosan kimerült már a maffiózós-vendettás-öltönyös-kalapos-tommy gunos-olasz bevándorlós alaptörténet. Így rengetegen el is buktak pontosan emiatt.
A Keresztapa egyértelműen meghatározó szerepet tölt be úgy a filmipar, mint a regények fejlődésében. Egyszerűen kihagyhatatlan úgy a könyv, mint a film. Már csak azért is, mert az embert egyszerűen idiótának nézik, ha nem tudja, hogy ki az a Vito Corleone. Valmilyen okból kifolyólag mindenki elnézi, ha az ember nem ismeri Agamemnónt, Candide-ot, vagy neadjisten Timár Mihályt, deha valaki nem ismeri például Vito Corleonét, akkor lehülyézik.
Amint említettem ez az egyik, sőt talán a legjobb film amit életem során láttam, így bátran ajánlgatom bárkinek kortól, nemtől és intelligenciaszinttől függetlenül. A Keresztapa olyan film, amit minden hülye megért és szeret, de ettől még fantasztikus. Személyszerint én soha sem voltam oda azokért a dolgokért amiket túl egyszerű megérteni és amiket mindenki szeret, de ez egy kivétel. Egyszerűen zseniális alkotásnak tartom, melynek mind a három órája szórakoztatott és izgalommal töltött el.
Fontos kérdés, hogy megérdemli-e a második helyet az IMDB 250-es toplistáján. Szerintem abszolút, sőt összevetve A remény rabjai című filmmel, ami a dobogó legmagasabb fokán áll, szerintem még jobb lett. 10 pontból 10-et 100-ból 100-at érdemel. Így az én toplistám eddig a következő képpen néz ki:
1.A Keresztapa
2. A remény rabjai
Zárásképp még beágyazom A Keresztapa főcímdalát, amely a film megjelenése után nagy népszerűségre tett szert, időközben dalszöveget is kapott, mindemellett meg merném kockáztatni, hogy többen ismerik mint magát a filmet. Ezzel kívánok kellemes, filmnézéses, vendetta nélküli vasárnapot!
Nos, miről is szól ez az egész? Néhány napja az IMDB nevű oldalt böngészve arra az elhatározásra jutottam, hogy megnézem az ők értékelésük szerinti 250 legjobb filmet ami valaha is elkészült. Majd, hogy ne csak a semmivel maradjak, gondoltam le is írom valahová véleményem, gondolataimat, megelégedettségemet. no meg azt, ha nem értenék egyet a lista helyezettjeinek eredményével. Talán egyfajta filmajánlónak is elmenne.
A másik dolog ami véleményem szerint említésre méltó így az első bejegyzésben az a blog neve lenne. Kezdjük az első szóval. Coombs az álnév amin írok, hogy miért van rá szükség? Nem tudom. A második szó, a klakör a francia claqueur szóból ered, a párizsi színházakban a felbérelt, fizetett tapsolókat nevezték így. A három k betűvel kezdődő szóból álló címet meg egyszerűen csak kreatívnak találtam, valamint némi összhangot véltem felfedezni a filmes téma valamint a klakör mint tapsoló személy között. Bár lehet, hogy csupán nekem áll össze a kép. Mindegy is.
Először a lista legelső elemét, a legjobbra értékelt filmet, A remény rabjait néztem meg. Angol címe The Shawshank Redemption. A film 1994-ben készült el Tim Robbins valamint Morgen Freeman főszereplésével, Stephen King kisregénye alapján.
Figyelem: Az alábbi szöveg egy egészen minimális mértékű spoilert tartalmaz.
A történet szerint 1947-ben járunk. Egy fiatal, de igen sikeres bankárt letartóztatnak, majd kétszeres életfogytiglanra (!) ítélnek ("áldozatonként egy-egy") feleségének, valamint annak szeretőjének a meggyilkolása miatt. Nos, ez a bankár a főszereplőnk, Andy Dufrense. Andy ugyan válltig állítja, hogy ő nem bűnös, de végül csak bezárják őt. Már az első börtönben töltött napján ízelítőt kap úgy a börtöntársai mint az őrök kegyetlenségéből. Hamar megismerkedik, majd összebarátkozik néhány elítélttel, köztük egy Red nevezetű emberkével, akivel eleinte mindössze üzleti kapcsolata van. Majd ebből alakul ki egy szoros barátság. Rengeteg érdekes, és izgalmas eseménnyt követően a börtön legkiemelkedőbb, legegyedibb, és minden bizonnyal a legfurcsább "lakójává" avanzsálja magát.
Egyetlen bosszantó tulajdonságát tudnám kiemelni a filmnek, az pedig a receptszerűsége. Vegyünk egy adag '40-es éveket, töltsünk bele némi hitvesi hűtlenséget, majd egy kis kettős gyilkossággal keverjük össze. Adagoljunk hozzá kellő mennyíségű börtönt, vallást és szigort. Végül fűszerezzük erőszakkal, barátsággal, halállal, jócselekedetekkel, nehéz kezdettel, végül az egészet spékeljük meg egy "happy enddel". És máris kész a jó film, mely tetszik nőnek, férfinek, idősnek, fiatalnak. Ez akár unalmassá is vállhatna, de valamiért mégis kiemelkedik ez a film társai közül. Az az igazság, hogy megragad, és a képernyő előtt tart.
Utánanéztem, hogy mit mondanak a külföldi kritkusok, és találtam néhány érdekes értékelést, meg ötletet a film értelmezésére. Egy bizonyos christiananswers nevezetű odlalon olvastam egy olyan értelmezést, melyet nem, hogy nevetségesnek, már-már szánalmasnak tartok. Teljes mértékben baromságnak vélem a keresztény tanítások, és ellentanítások alapján értelmezni a filmet. Arra figyelmeztet a cikk írója, hogy egy tinédzser társaságában nézzük meg a Remény rabjait, majd magyarázzuk el neki,hogy mi miért történik, és beszéljük át azokat a dolgokat amik abban a bizonyos cikkben szereplnek a filmmel kapcsolatban. (Íme itt a cikk: http://www.christiananswers.net/spotlight/movies/pre2000/rvu-shawshank.html) Nem, hogy csak szánalmasnak tartom, de szükségtelennek is, hiszen egy tinédzser -feltételezem- hogy van annyira értelmes, hogy képes a tanulságot levonni egyedül is, és szerintem több hasznára van ha a saját gondolatait fogalmazza meg, és nem másokét rágja be.
Ugyanezen cikk szerint a Remény rabjai kizárólag felnőtteknek ajánlható (ezzel is ellent mond az előző bekezdésben írtakkal) nyelvezete miatt, azért mert olyan emberek vannak bemutatva kik távol állnak az erkölcsi ideáltól, erőszakos és szexuális tartalma miatt, etceterá etceterá. Ezzel sem értek egyet. Az egyetlen ok amiért nem ajánlanám mondjuk 12 éven aluliak számára az az, hogy nem hiszem, hogy megértenék azt amiről a film szól, akkor meg nem ér semmit az egész. A csúnya beszéd, meg az erőszak meg kétlem, hogy bármi újat is mutatna annak a 12 éves gyereknek. Nem pláne, hogy ezek nélkül egy börtön bemutatása hiteltelen.
Viszont találtam egy olyan értelmezést is ami nagyjából talál azzal ami számomra összeállt a Remény rabjai megnézése után, az pedig Isac M. Morehouse értelmezése, miszerint míg egyesek a börtönben képesek szabadnak lenni, addig vannak akik a börtön falain kívül is rabnak érezhetik magukat. Ezt megfigyelhetjük a főszereplő és Brooks esetében.
A lényeg:
A Remény rabjai fantasztikus film lett, és hiába töröm a fejem de nem emlékszem olyan filmre ami talán megelőzhetné őt azon a bizonyos listán, de azt sem tudom mondani, hogy a dobogó legfelső fokán van a helye.
Ha a legpontosabban akarom kifejezni magam akkor azt mondanám, hogy inkább lebilincselő mint szórakoztató. A történet haladásával egyre jobban megkedvelsz, vagy meggyűlölsz szereplőket, egyre jobban szurkolsz pártfogoltjaidnak, és még akkor is kezeidet tördelve ülsz a képernyő előtt mikor már rég tudod, hogy mi lesz a befejezés (mert amúgy tényleg nem nehéz kitalálni). Amit már említettem, hogy bosszantó tényező volt az a receptszerűsége, valamint kiszámíthatósága. De ez csak igen keveset von le az értékéből. Folyamatosan van egy olyan érzésem, mintha a Remény rabjai nem csak a néző szórakoztatását szolgálja, hanem valami több is van benne, gondolkodásra késztet valamint értelmezési lehetőségeket ad. Ez hasznos.
A képkockák alatt futó zenék is fantasztikusak, nagyot dobnak a hangulathoz, a színészek játéka meg pláne dicséretes. Egy szó mint száz: kihagyhatatlannak tartom a Remény rabjait és nem csak kihagyhatatlannak deolyannak is amit képtelenség nem élvezni. Kólát és ropogtatnivalót előkészíteni! Jó filmnézést kívánok!
A bejegyzésben szereplő képeket én készítettem :) !
Kezdésképp felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy semmilyen esetben se nézze meg magyar nyelven a Ponyvaregény című filmet. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert az egész film tele van a vulgaritás egy olyan idegesítő, erőltetett és monoton formájával, ami szerintem nagyot lehúz az élményből. Próbáltak az angolból szószerint átvenni midnen kifejezést, minden szót, így ami az angolban temészetesnek hangzik, a magyarban igenis idegesítő. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem kéne legyen benne vulgaritás, mert hozzá tartozik a film stílusához és hangulatához, hanem azt mondom, hogy amiért valami angolul jól hangzik, attól még magyarul lehet pocsék. És ezesetben az is. Így ha a kedves olvasó teheti, akkor angol hanggal nézze, ha másképp nem megy, hát felirattal.
Kicsit utána olvastam és megtudtam, hogy a film elkészítése 8 millió dollárba került, aminek igen nagy részét, azaz 5 millió dollárt a sztárok gázsija tett ki. Ez nem is csoda, ha megnézzük, hogy kik játszottak a Ponyvaregényben. Olyan alakokkal találkozhatunk mint John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Ti
m Roth, Bruce Willis. És még maga Quentin Tarantino is beszállt egy rövid szerep erejéig. Annyi biztos, hogy egyiküket sem említhetjük egy lapon az olcsó munkaerővel. Az már egy más tál tészta, hogy közülük én kit tartok jó színésznek. Samuel L. Jackson és Tim Roth az a két alak akit kedvelek, ezzel ellentétben Travolta, Tarantino és jópár egyéb "színész" kifejezetten ellenszenves.
