Coombs a klakör kommentárjai

Figyelem! A filmet angolul néztem, így a neveket nem fogom lefordítani magyarra. Ugyan utánanéztem, hogy a magyar szinkronban hogy vannak, de nem fogom használni őket, mivelhogy szerintem fölöslegesek és amúgy is, gondoljunk bele. Hogy hangzik egy western filmben az, hogy Szőke, vagy Angyalszem? Szerintem is nagyon rosszul.

A Jó, a Rossz és a Csúf című filmről annyit érdemes tudni előljáróban, hogy egy olasz emberke, név szerint Sergio Leone rendezte, aki sok más spagettiwestern készítéséért felelős. Ismerős lehet olyan filmjeiről, mint a Volt egyszer egy vadnyugat vagy Nevem: Senki. A három főszerepet, és lényegében a három címszerepet Clint Eastwood, Lee Van Cleef és  Eli Wallach játszotta. A jó szerepét Blondie, azaz Clint Eastwood alakítja. A rossz Lee Van Cleef, mint Angel Eyes. Végül a csúf Elli Wallach, kinek a filmbeli neve Tuco.

A történetről azt kell tudni, hogy a mindhárom főszereplőnk ugyanazon kincs megszerzésére törekszik és mindannyian különböző módon próblják elérni céljaikat. A nevekből is igen jól kiderül, hogy ők bizony típusszemélyek. A rossz (Angel Eyes) számára csupán a pénz a szent, így bármilyen mocskos dolgot megtesz, hogy megszerezze azt a bizonyos 200.000 dollárt. A csúf (Tuco) és a jó (Blondie) két különböző információt tudnak a kincs hollétéről, ezért akarva-akaratlanul együtt kell, hogy dolgozzanak. Bár ez a csapatmunka nem teljesen felhőtlen. De nem is lenne érdekes a film, ha az lenne. Komolyan.

Azon kívül, hogy mennek a kincs fele nem sok dolog történik. A történetalakítás abszolút lineáris, nincsenek mellékfeladatok, nincs semmilyen elérendő cél azon a bizonyos 200.000 dolláron kívül. Mint említettem a szereplők abszolút típuskarakterek. Mindent úgy csinálnak ahogy az ember elvárja tőlük. A rossz végig rossz, a csúf végig szerencsétlen (értsd: nem szerencsés), a jó pedig végig jó. Ergó a három törvényen kívüli végig megőrzi tulajdonságait, mindhárom kimozdíthatatlan a saját világából, azaz egyáltalán nincs fejlődés. De szerintem nem is várja el senki ezt egy spagettiwesterntől.

Én nagyon furcsa kapcsolatban vagyok a western filmekkel. Három évente egyet nagyon szívesen és nagyon jó kedvvel nézek meg, de nekem a következő három év elteltéig bőven elég is. Érdekes, szórakoztat, de nem lehet ennél többet elvárni tőlük. Aki csak azért nézi a filmeket, hogy a szeme és agya ne únja magát, vagy hogy épp legyen mit nézni kajálás, tanulás vagy egyéb elfoglaltság közben, annak tökéletesen megfelel. Én egy kicsit többet várnék el egy filmtől. Minimum azt, hogy elgondolkodtasson. Na A Jó a Róssz és a Csúf nem végezte el ezt a feladatot. Bizonyításként leírom, hogy miként alakul a cselekmény. Megy három bandita három különböző úton, de ugyanaz lenne a cél. Kettesével találkozgatnak, néhány csetepaté, majd megint mennek a kincs után. Néhányszor letérnek az útról bizonyos atrocitások miatt, de bizonyos idő elteltével újra folytatni tudják a hajszát. Megint mennek a kincs felé. Megint egy kis probléma. Túljutnak rajta, így mennek tovább....de ki gondolná, megint történt valami apróbb dolog ami feltartóztatja őket. Végül megérkeznek a kincshez. És ennyi, semmi több. Szerintem 7 évesen is szinte ugyanúgy értettem volna a cselekményt. Egyáltalán nem szükséges gondolkodni a filmen, így az agyunk nem kényszerül munkára, kizárólag a szemünk dolgozik.

Nem kell félreérteni, ez még nem azt jelenti, hogy rossz film. Sőt, így hogy több mint három éve nem láttam western filmet rendkívül szórakoztató volt. Azthiszem még két dologról kéne beszéljek. Egyik a színészek-, a másik a zeneszerző munkája.

Nos, a színészek fantasztikus egyszerűséggel játszották el szerepeiket. Így nagyon steril lett az egész mű. Számomra kifejezetten kellemes volt, hogy nem játszották túl a szerepeiket, csupán megcsinálták azt ami a forgatókönyvben állt. A színészválasztást nagyon eltalálták, keresve sem találhattak volna ennél kifejezőbb arcokat. Mindegyikről lerí, hogy melyik szerepet alakítja. Tuco tényleg csúf és koszos, Blondie a szőke és sármos alak nem lehet más mint a jó, végül Angel Eyes-nak már az öltözetéről is szeméről is egyből megállapítható, hogy egyedül ő játszodhatja az antagonista szerepet.

A zenéről csak annyit, hogy a szintén olasz származású Ennio Morricone komponálta, és dícséretes munkát végzett. Ezúttal nem egy, hanem két zenét fogok beágyazni, és biztos vagyok, hogy mindkettő ismerős lesz, még annak is aki újonc a western témában.

És végül, de nem utolsó sorban következzen az elmaradhatatlan értékelés. Tetszett a film, és igen jól szórakoztam közben az előbb felsorolt negatívumok ellenére. Az is tény, hogy még mindig ez a legjobb film ezen műfaj képviselői közül (legalábbis azok közül amit én  láttam). Ha nagyon elgondolkodok, hogy miért nem akarok neki rossz értékelést adni, akkor azt tudom felhozni mentségként, hogy a hangulata eszméletlen jó volt. Ehhez hozzájárult a színészek egyszerű de nagyszerű játéka, a hangok és zenék fantasztikussága valamint a szószerint vadregényes táj és képvilág.Szóval az eddigi sorrend:

1. A Keresztapa

2. A Keresztapa II.

3. A remény rabjai

4. A Jó, a Rossz és a Csúf

5. Ponyvaregény

További szép napot és jó filmnézést!