Coombs a klakör kommentárjai

A kedvenceim között is igen elit pozíciót sikerült elfoglalnia a Tizenkét dühös ember című alkotásnak. Annyira tetszett, hogy az elmúlt egy hétben kétszer is megnéztem, de az is lehet, hogy még többször megfogom. Ez az 1957-es film a bizonyítéka annak, hogy egy tökéletes filmhez nincs szükség 3D-s technológiára, sem szuper effektekre, sem fülbemászó dallamokra...de még csak színes tévére sem. Egy fekete-fehér film, mely egyetlen egy szobában játszódik így sokkal többet ér, mint szinte bármi amit eddig láttam.

Amint már említettem, a film 1957-ben került bemutatásra egy bizonyos Sidney Lumet rendezésében, kinek ez az első filmje és ezzel együtt az első nagy sikere is. A főszerepet Henry Fonda játszotta, aki olyan filmekben való alakításáért lehet ismerős, mint a Volt egyszer egy vadnyugat vagy az Érik a gyümölcs.

Mint a címből is kiderülhet 12 szereplő tűnik fel , akik lényegében a 12 dühös embert, egy esküdtszék tagjait alakítják. Az esküdtszéknek az a feladata, hogy ítéletet hozzon egy gyilkossági ügyben, így eldöntve egy 18 éves fiú sorsát. Avagy, hogy éljen vagy a villamosszékbe kerüljön. Mivel a fiú a város egy rossznevű környékéről jött, ahol igen gyakori úgy a gyilkosság minta lopás vagy az utcai verekedés a 12 esküdt közül 11 azonnal rávágja, hogy bűnös, még mielőtt jobban megfigyelnék a tényeket. Csupán a 7-es számú esküdt szavaz arra, hogy a gyanusított ártatlan, de a film elején még ő sem tudja, hogy miért teszi. Csupán úgy érzi, hogy megérdemel a fiú egy annyit, hogy néhányszor átbeszélik, hogy mi is történt. Ebből pedig egy igen hosszú veszekedés és bizonygatás alakul ki. Így rendkívül érdekes pszichológiai folyamatokat figyelhetünk meg.

Fentebb leírtam már, hogy a film mindössze egyetlen szobában, a tárgyalóteremben játszódik, és az egész abból áll, hogy a 12 ember győzködi egymást a saját, és mások igazáról. A szerepek egyszerűek, minden esküdt képvisel valamit. Van köztük baseball rajongó, bevándorló, reklámügynök és még sok minden más. Így gondolkodásuk merőben eltér, ami még érdekesebbé teszi a filmet. A szerepek egyszerűek, nem szükségeltetik sok színészi tapasztalat, de mégis annyira jól megoldották, hogy az valami csodálatos. Tisztán és tökéletesen játszik mindenki, túljátszások és mindenféle sallang nélkül. Ezt nagyon tudom tisztelni.

Nem is tudom ennél többet mit lehetne írni. Van egy nagyon izgalmas kis sztori, amelyet nem maga a cselekmények sorozata tesz izgalmassá, hanem a belső események és konfliktusok. Ugyan megjelnik egy külső konfliktussorozat is, mely kialakulásának az az oka, hogy ha ennyire egyszerű az ügy, és 11 esküdt már az elején látja, hogy a fiú bűnös, akkor nincs értelme egy terembe bezárva ülni és így a drága időt húzni. A konfliktus során pedig egyre több és több ember változtat szavazatán más és más okokból kifolyólag. Itt is nagyon jól érzékelhető, hogy mindegyik személy mennyire egyedien válaszol a környezetéből érkező úgymond ingerekre. Nagyon érdekes például amint az esküdtek véleményével egyetemben a miénk, a nézőké is változik.

A másik dolog, ami számomra igen kellemessé tette a monitor bámulását hétfő este az, hogy azalatt másfél órácska alatt végig olyan érzésem volt, mintha 10-12 évvel ezelőtt lennék és nagymamámék feke-fehér tévéjét nézném. Így számomra nem hogy megterhelő lett volna a nem színes képkockák nézegetése, hanem kifejezetten tetszetős élmény volt.

Sajnos ezúttal sem tudok túl részletes információt közölni a magyar hangokról, hiszen megint csak angolul néztem meg. De legalább annyit megtettem, hogy egy picit utánanéztem és megtudtam, hogy három különböző fordítás készült el, melyből az 1965-ös a leghíresebb és legjobbnak tartott. Ebbe jómagam is belehallgattam és őszintén mondom, igen jóra sikerült. És ezzel egyszerre megláttam, hogy a film teljes verziója magyar szinkronnal megnézhető a Youtube nevű odlalon. És én tiszta szívemből ajánlom, hogy aki csak tudja tartson egy másfél órányi szünetet és nézze meg a Tizenkét dühös embert, garantálom, hogy nem bánja majd meg.

És ha minden igaz már csak a szokásos értékelés van hátra. Nos, nekem ez így nagy trauma, hiszen csak nagyon-nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy a Keresztapa elé avagy után fog kerülni, hiszen mindkét alkotás eléggé a szívemhez nőtt. De nagy nehezen sikerült, és íme, itt az eredmény:

1. A keresztapa

2. A keresztapa II.

3. Tizenkét dühös ember

4. A remény rabjai

5. A Jó, a Rossz és a Csúf

6. Ponyvaregény

Ezúttal így videó nélkül, minden nélkül kívánok kellemesen, filmnézéssel eltöltött további szép napot.

Szerk.: Lady Myth Cooper ezúttal is megtisztelt néhány "mozgóképel". Köszönöm.