Coombs a klakör kommentárjai

Ha össze kéne foglalni egy mondatba, hogy mi is az a Schindler listája, akkor erre két megoldás születhetne. Az egyik így szólna: a Schindler listája egy 1993-ban készült, Steven Spielberg által rendezett valós történéseken alapuló, igen megható filmdráma, mely egy nem teljesen tipikusnak mondható holokauszt-történet. A másik válaszlehetőség az volna, hogy az az a lista, mely a második világháború végéig több mint ezer zsidó életét mentette meg.

A Schindler listája nem tartozik a könnyen érthető, könnyen nézhető és mindenkinek ajánlható filmek közé. Miért mondom ezt? Nos van legalább négy indokom erre.

1. A legfontosabb, hogy szükségeltetik némi történelmi tudás, hiszen ez nem egy olyan film, mely minden egyes történést jól megrág mielőtt a nézőnek adná azt. Ha nincs egy alaptudás a holokauszttal kapcsolatban, akkor eleve kár nekiülni ennek.
2. A második tényező amire szükség lesz az igen sok szabadidő, hiszen a több mint 3 órájával nem sorolható a rövidnek titulálható filmek közé. Nekem például három nap alatt sikerült megnéznem, pedig nem mondhatnám, hogy különösebben időhiányban szenvedtem volna az elmúlt egy hétben.
3. Harmadiknak egy erős gyomor is kell. A Schindler listája telis-tele van véresebbnél véresebb jelenetekkel (amiket én különösen élveztem, ha szabad ezt így megjegyeznem). Ha a kedves néző nem akarja fejét 10 percenként a párnába rejteni, vagy tenyerével a szemét takarni, akkor szintén jobb ha nem kezd neki.
4. Végül, de nem utolsó sorban gátló tényező lehet, hogy a film, leszámítva az indító valamint záró részeket fekete-fehér. Számomra ez sosem jelent problémát, sőt kifejezetten pihentetően tud hatni egy-egy fekete-fehér film, a sok ultratechnológiás "alkotás" után. De ezzel nem mindenki van így. Sokaknak szószerint nehéz, fárasztó, szemfájdító egy ilyen film megnézése. Vagy mielőtt megnéznék egyszerűen azt mondják rá, hogy szar, hiszen "még csak nem is színes".

Mindig félek mikor a történetről kéne beszélni, nehogy véletlenül valami olyan fontos információt osszak meg, amiről én sem szeretnék hallani abban az esetben, ha én olvasnám ezt a bejegyzést a film megnézése előtt. Főszereplőnk, és mondhatni címszereplőnk is Oscar Schindler, egy Morvaországban született német gyáros, kinek a film elején még egyetlen célja a háborúból, valamint a zsidókból való profitálás. Schindlernek határozott elképzelése az, hogy a háború végéig nagyobb vagyonra tesz szert mint annó az apja. Tervéhez akkor kezd közelebb és közelebb kerülni, mikor megszerez egy zománc-ipari gyárat, melybe a lehető legolcsóbban akar munkaerőt találni. És itt jön nagyon kapóra a háború meg a zsidók iránt érzett mély gyűlölet. A történet előrehaladásával ez a gyár fogja megannyi zsidónak a szabadságot, a menedéket, a biztonságot sőt az életet jelenteni.

Azthiszem fölösleges a főszereplő jellembeli és viselkedésbeli fejlődéséről beszéljek már csak azért is mert a Schindler listája, mint már említettem valós eseményeken alapul. Sőt ez még így kevés. Sokkal helyesebb ha azt mondom, hogy megtörtént eseményeket mutat be. És ezt egy olyan fantasztikusan tárgyilagos módon teszi, amilyent még hasonló témájú filmben nem láttam. A valóságot hűen tükrözi, minimális azon információk mennyisége melyek fölöslegesen, plusszban lettek kitalálva. Pont ezért semmi sincs megszépítve. De a másik gyakorta elkövetett hibába sem estek, mégpedig a zsidók végnélküli sajnáltatásába. Talán azzal kerülték ezt el a legjobban, hogy főszereplőnk nem egy zsidó, illetve nem csak egy zsidó, hanem egy náci párttag. Személy szerint én nagyon örülök, hogy kihagyták a holokauszt témájú filmekben jellegzetesen megjelenő sallangokat. Vagy legalábbis azok nagyrészét. Aki meg feltétlenül a zsidók siratására és sajnálatára vágyik, hát itt azt is megkaphatja. Nem egy mesét akartak kreálni, nem egy szórakoztató sztorit hanem a megdöbbentő, helyenként megbotránkoztató, szörnyű, drámai valóságot kapunk. Véleményem szerint ez az ami kiemelkedővé, egyedivé és élvezhetővé teszi a Schindler listáját.

Tavaly nyáron voltam egy olyan körúton, melynek egyik nagyon fontos eleme volt az auschwitzi "haláltábor" meglátogatása. Csoporttársaim megrökönyödve figyelték, hogy míg ők hányingerükkel küzködve, az elájulás határán lévő állapotban sétáltak a koncentrációs tábor területén lévő megannyi barakkban berendezett tárlatok közt, addig én buzgón, izgalommal, érdeklődéssel és nagy-nagy örömmel figyeltem amit csak kellett. Többször hallottam, hogy milyen undorító dolog mosolyogva nézegetni a többtonnányi zsidó hajat, kivégzett zsidók fényképeit, a raboktól elkobozott használati tárgyakat, krematóriumot és minden mást. És csak akkor tudtak megnyugodni, mikor elmagyaráztam, hogy én nem azért örültem, nem azért voltam oly izgatott mert engem hatalmas örömmel tölt el az, hogy ott mennyi ember kivégzésre került, hanem egyszerűen az volt a fantasztikus, hogy azt a tömérdeknyi holokauszt témában olvasott könyvet, nézett filmet, hallgatott sztorit végre helyhez tudtam kötni, és így könnyen elképzelni. Gondljunk bele. Ha valaki nagy Harry Potter rajongó és ő el tudna látogatni a Roxfortba, akor valószínüleg hasonlót érezne amit én akkor éreztem. Nos ezt azért meséltem el, mert ez így megint nagyon érdekes volt számomra. Mióta Auschwitzben jártam ez volt az első holokauszt témát feldolgozó film. Így viszonylag frissek voltak az emlékek, összekötve azokat a filmben látottakkal nagyon bele tudtam élni magam. Főleg azokba a jelenetekbe, melyek Auschwitzben játszódtak.

Összefoglalóként: Egy nagyon értelmes filmnek tartom a Schindler listáját. Pont olyan amilyeneket én kedvelek. Nem egyszerű, nem megszokott, nem magyaráz túl dolgokat, csupán közöl és hagyja a nézőt gondolkodni. A történetet még egy fokkal feldobja annak tudata, hogy bizony ez valójában is megtörtént és így történt. A színészek játéka is dicséretes. Külön kiemelném Liam Neeson valamint Ralph Finnes alakítását, kik Oscar Schindlert és Amon Goeth-öt formálták meg.

A Schindler listája a negyedik helyre került, A remény rabjainál jobban tetszett, de azt nem mondhatnám, hogy jobb mint a Tizenkét dühös ember, akármennyire is szeretem a holokausztot mint témát.

1. A keresztapa
2. A keresztapa II.
3. Tizenkét dühös ember
4. Schindler listája
5. A remény rabjai
6. A Jó, a Rossz és a Csúf
7. Ponyvaregény

Végül de nem utolsó sorban az oly híressé vált főcímdal, melyet John Williams, a főcímdalok mestere komponált, valamint az izraeli hegedűművész Itzhak Perlman játszott. Ezzel kívánok kellemes, sírással és megdöbbenéssel egybefűzött filmnézést!